Hírek
Brüsszel (2012. május 15) - A Családok Nemzetközi Világnapján a Vöröskereszt Európai Uniós Irodája, 27 európai vöröskeresztes nemzeti társaság szószólójaként felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Tagállamait arra, hogy biztosítsa a családegyesítésre jogosult migránsoknak és menekülteknek jogaik hatékony érvényesítését.
A család életbevágóan fontos szerepet tölt be az emberek, és így a migránsok életében is. A család egyesítése, amely egyébként az EU jogrendszere szerint is alapvető emberi jog, teszi képessé a családot arra, hogy méltó módon, a társadalomba beilleszkedve élhessen.
Európa szerte a vöröskeresztes nemzeti társaságok fontos szerepet töltenek be a családtagok közötti kapcsolattartás helyreállításában és fenntartásában. Leon Prop a Vöröskereszt EU irodájának igazgatója a következőket mondta: „A vöröskeresztes dolgozók nap mint nap tapasztalják, hogy milyen mértékben befolyásolja a migránsok és családjuk életét az, hogy tudják-e tartani a egymással a kapcsolatot illetve csatlakozhatnak-e végül egymáshoz. A családegyesítés kulcskérdés a fogadó országba való beilleszkedésük szempontjából.”
A vöröskeresztes nemzeti társaságok és a Vöröskereszt EU irodája szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság fogadjon el egy egységes megközelítést, továbbá a családegyesítésre jogosult családtagok körének meghatározásakor vegye figyelembe a szociális és kulturális környezetet. A család fogalma az egyes kultúrkörökben változó, és a legsérülékenyebb családtagok helyzetét kell figyelembe venni. Leon Prop hangsúlyozta: : «gyakran olyan gyermekek tartoznak egyértelműen egy családhoz, akik biológiai vagy szigorúan jogi értelemben talán nem taroznának oda, de egyértelmű az anyagi és érzelmi kötődés, tehát nem kellene őket kizárni a családegyesítés lehetőségéből.”
A Vöröskereszt üdvözölné a családegyesítésről szóló 2003/86/EC direktíva alkalmazásának újbóli megvizsgálását és a jelen gyakorlat értékelését. Egy ilyen felmérés lehetőséget adna az Európai Bizottságnak arra, hogy elemzés és tények alapján foglalkozzon a hiányosságokkal.
Éppen ezért, a családoknak ezen a nemzetközi ünnepén a Vöröskereszt csatlakozik azon szervezetekhez, akik fel szeretnék hívni a figyelmet a családok jogainak hatékony érvényesítésére. “Elkötelezettek vagyunk a családegyesítéshez való jog hatékony érvényesíthetősége iránt, hogy ez a jog valóban elérhető legyen, és hogy elháruljanak az olyan gyakorlati akadályok, mint a magas illetékek,a komplikált ügymenet, a vízumokhoz és úti okmányokhoz való nehéz hozzáférés, különös tekintettel a nemzetközi védelemre jogosult személyek esetében. ” – összegezte Leon Prop.
További információ: Virginie Louis, Red Cross/EU Office, Brussels, Belgium
Tel: +32 (0)2 235 06 83 e-mail: virginie.louis(at)redcross-eu.net
2011. szeptember 1-je nagy nap volt Patrick számára: édesanyjával készült találkozni, akit már több mint hat éve nem látott. Két fiatalabb testvére, a 14 éves Trésor, és a 7 éves Maurice szintén a gépen tartózkodott. Patrick elmondta, hogy akkor menekültek el otthonról, amikor kitörtek a harcok Gomában (Goma a 
többek között Kamina, Mbuji Mayi, Kindu, Moba és Manono városaiba ahhoz, hogy a hetven gyermek mindegyikét hazajuttassák szüleihez. 
A 17 éves Mireille Angolában szakadt el szüleitől, és végül a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Mwinyampulo városban kötött ki, ahol egy kolostorban lelt menedékre. Itt több mint egy évig tartózkodott, majd visszatért Luiza városába. Hogy ne haljon éhen, palackozott vizet árult. Mireille-re végül a Kongói Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt Társaságának, azon belül is Luiza város helyi szervezetének egyik önkéntese talált rá. Hosszú utat kellett megtennie, míg végre újra találkozhatott szeretteivel.
szervezte meg a családegyesítéseket. Az akció augusztus végén kezdődött, és több mint egy hétig tartott. Ez alatt az idő alatt az ICRC repülőgépe naponta négy utat tett meg Equateur, Orientale és Észak-Kivu tartományok között ingázva, hogy a gyermekeket hazaszállítsa szüleihez.
Afganisztá
Az ICRC rendszeresen látogatja a börtönöket, nemcsak azért, hogy segítse a családi kapcsolatok helyreállítását, hanem azért is, hogy mandátumának megfelelően ellenőrizze a fogvatartott emberek életkörülményeit, illetve azt, hogy milyen bánásmódban részesülnek. Afganisztánban az ICRC képviselői a NATO által vezetett 
látott súlyos éhínség sújtja. Az öt év alatti gyermekek közül minden tízedik életét veszti. 4-5 éves gyermekek alig egy évesnek néznek ki. Augusztusban az ENSZ hivatalosan is éhínségnek minősítette a helyzetet, és mivel alapos indok kell ennek kijelentéséhez, biztosra vehetjük, hogy nagyon komoly a helyzet. Ezt jelzi az is, hogy több százezer ember kelt útra a szomszédos Kenya irányába, hogy mentsék életüket. A nyomorúságosan legyengült embereknek 20-30 napig is gyalogolniuk kell a sivatagban, éhesen, szomjasan, veszélyeztetve az oroszlánok és sakálok támadásától. Sokuk esnek a vadállatok áldozatává. A határtól hetven kilométerre a világ legnagyobb menekülttáborának mondott Dadaab tábor várja a menekülőket. Közel 400 ezer ember van már itt, holott a tábor eredetileg csak 90 ezer befogadására épült. 
A táborba végre megérkező menekültek számára az egyik legfontosabb igény, hogy otthon maradt családtagjaikat értesíteni tudják, hogy biztonságban megérkeztek, és jól vannak.
tevékenységét, lehetőséget biztosítva a menekülteknek arra, hogy vöröskeresztes üzeneteket küldjenek Szomáliában maradt, vagy a világ más részén élő rokonaiknak. De képzelhetik, hogy milyen nehéz feladat, és mennyi időbe telik eljuttatni ezeket a kézzel írott üzeneteket Szomália egyes vidékeire. Szóval az igazi újítás az, hogy az ICRC elhatározta, hogy mobiltelefon-szolgáltatást biztosít az újonnan érkező menekülteknek. Mindegyikük felhívhatja egy rokonát - a világ bármely részén tartózkodik is az illető -, és két percig beszélhet vele, így lehetőségük nyílik megnyugtatni rokonaikat, hogy Dadaab-ban tartózkodnak, és jól vannak. Ez a segítségnyújtásnak egy nagyon gyors, hatékony és olcsó módja.
Dadaab-ban minden nap három kereső-csapat teljesít szolgálatot. Az egyik csapat az újonnan érkező menekültek regisztrálására kijelölt területen állítja fel sátrát. Mialatt a menekültek hosszú órákon keresztül várakoznak a regisztrálásra, és arra, hogy a kenyai hatóságok továbbszállítsák őket a Dadaab-ban található négy menekülttábor egyikébe, addig az ICRC munkatársaiból, és a Kenyai Vöröskereszt Társaság önkénteseiből álló csapat minden menekültnek lehetőséget biztosít egy kétperces telefonbeszélgetésre, mindegy, hogy melyik családtagjukat akarják felhívni, és a világ melyik részén él az illető. A legtöbben Szomáliában maradt családtagjaikkal akarnak beszélni, de néhányan a már külföldön, Amerikában, Ausztráliában vagy éppen Kenyában élő rokonaikkal akarják felvenni a kapcsolatot. Egy személynek Líbiában élő rokonát sikerült felhívnia!
tartózkodik Dadaab északi és déli részén. Hordozható felszerelésük alapvetően egy fémből készült utazóláda, amelyben minden benne van, ami a szolgáltatás működtetéséhez szükséges: feltöltött mobiltelefonok, a világ összes országának hívószámát tartalmazó listák, ICRC-s zászlók és ruhák, valamint stopperórák, amelyek segítségével az önkéntesek figyelni tudják, hogy senki ne lépje túl a számára biztosított két perces időkorlátot. A Kenyai Vöröskereszt Társaság önkénteseinek munkája nélkülözhetetlen. Mivel sokan közülük eredetileg szintén menekültek voltak, beszélik Szomália néhány helyi nyelvét, és így el tudják magyarázni a menekülteknek az ingyenes mobiltelefon szolgáltatás lényegét, és segítenek nekik a használatban is.
Egyelőre az a legfőbb kihívás, hogy ezt a szolgáltatást megismertessük a menekülttáborba újonnan érkező menekültekkel. Mire megérkeznek Kenyába, a menekültek kimerültek és rémültek. Gyakran sokkos állapotban vannak, és mivel az első táborban eltöltött napjaik során annyi új információt kapnak, nehéz számukra, hogy a helyzetet megfelelően kezeljék, illetve feldolgozzák.
